A színháza könnyen elengedte zsűrizni?
– Még támogattak is. Az igazgató, Mácsai Pál azt mondta: lássanak egy Csuját! Azt remélem, hogy ha a televízióban látnak, akkor bejönnek majd a színházba is – ez az Üvegtigris esetében is így volt. Az egyik előadás után odajött hozzám egy nyugdíjas házaspár azzal, hogy ők csak meg szerették volna nézni, mit tud komoly darabban ez az „ízi rájder-gyerek”. Így mondták.
A széles közönség az Üvegtigrisből ismeri, miközben a főváros egyik legjobb színházának vezető színésze.
– Az Örkény Színház a féltve őrzött szerelmem. Igyekszem a lehető legjobbat teljesíteni: ez egyrészt belső igény, másrészt mert vigyáznunk kell arra, amink van.
Az Örkény előadásaiban mindig erős a társadalomkritika.
– Csak annyira, amennyire a darabban benne van. Az ókori görög színdaraboktól kezdve napjainkig nincs olyan, ami ne lenne aktuális bármikor: szerelem, apa-fiú ellentét, hatalmi játszmák. A világirodalom olyan általános emberi problémákkal, értékekkel foglalkozik, hogy amíg világ a világ, aktuális lesz. És nem kell erre rányálazni, nem kell kinagyítani. Nem vagyunk aktuálpolitizáló színház – benne van minden a darabokban.
Az idei Pécsi Országos Színházi Találkozón játszották a Hamletet, de nem versenyeztek, mert csatlakoztak a bojkotthoz. Nem sajnálatos ez a színházi szakmát megosztó ellentét?
– Több mint sajnálatos: rettenetes.